bevonódást

Bevonódás alatt olyan felületkezelési eljárások összességét értjük, amelyek során egy felületre egy célzott tulajdonságot biztosító réteget visznek fel. A bevonat vastagsága a felhasználási igényektől függően néhány mikrométertől milliméterig terjedhet, és gyakran együtt jár a felület előkészítésével és a kötődés javításával. A bevonás célja lehet a védelem (korrózió- és kopásállóság), a funkcionális tulajdonságok (hő- vagy elektromos vezetés, szigetelés, felületi fényesség) vagy az esztétika növelése.

Az eljárások fő csoportjai közé tartoznak a galvanikus (elektrolit alapú) bevonatok, az elektroless bevonatok, valamint az organikus és kerámiabevonatok. Gyakran alkalmazott technikák közé tartozik a folyékony bevonatok (például epoxik vagy poliuretán gyanták), a porbevonás, a festék-szerű bevonatok, továbbá hő-, plazma- vagy vákuumbevonások.

Az előkészítés a tapadás szempontjából kritikus: a felület tisztítása, zsírtalanítása és szükség esetén mechanikai vagy kémiai előkészítés történik, hogy a réteg egyenletes legyen. A réteg felvitele után következik a kötés érdekében a szárítás vagy curing, majd a minőségellenőrzés, amely a vastagság, adhézió és felületi hibák ellenőrzését foglalja magában.

Bevonódásokat széles körben alkalmaznak az autóiparban, az építőiparban, az elektronikában és a csomagolóiparban, és az élelmiszeriparban is előfordul enrobingként, például édességek bevonására.

Anyagok terén a bevonásokban fémek és ötvözetek (például cink, nikkel, króm), polimerek (epoxik, poliuretánok) és kerámiák használatosak.