autotransformátorok

Az autotranszformátor olyan transzformátor, amelyben a primer és a szekunder oldalt egy közös tekercs képezi. A tekercs hosszában van egy közös rész, amelyet a bemeneti és kimeneti kapcsolatok érintenek, és egy vagy több kapcsolási pont, amely a feszültség lekötéséhez szolgál. A feszültségátalakítás a kapcsolási pontok helyzetétől és a tekercs teljes fordulatszámának arányától függ. Gyakorlatilag a bemeneti feszültség egy részét közvetlenül a közös tekercsen keresztül továbbítja, a fennmaradó rész pedig mágneses kölcsönhatás révén adja át a másik oldalon. Ennek köszönhetően az autotranszformátor általában kisebb, könnyebb és olcsóbb, mint a kéttekercses megoldások, ugyanakkor nincs galvanikus izoláció az oldalak között.

Előnyei közé tartozik a kisebb méret és súly, alacsonyabb költség és jó hatásfok a hasonló teljesítményű kéttekercses transzformátorhoz képest. Feszültségszabályozásnál hatékony megoldást nyújt, különösen nagy teljesítményigények esetén. Hátránya viszont, hogy nincs galvanikus szétválasztás, ezért alkalmasabb olyan alkalmazásokra, ahol a földelt és a fogyasztói oldalon megfelelő védelmi intézkedések vannak. A feszültségváltozás terhelésváltozás hatására erőteljesebben jelentkezhet, és a hiba vagy földzárlat esetén mindkét oldal érintett lehet.

Jellemző alkalmazások közé tartozik a közepes és nagy teljesítményű elosztó hálózatok feszültség-kiegyenlítése és emelése, indukciós motorok induló feszültségének csökkentése, valamint egyes mérő- és szabályozó rendszerek. Különösen gazdaságosak ott, ahol a galvanikus izoláció nem alapvető követelmény, vagy ahol egyszerűbb telepítés és kisebb súly is fontos.