autarkiát

Autarkiát, azaz önellátást vagy önszükséglet-ellátást egy gazdaság olyan állapotának vagy politikának nevezi, amelynek célja, hogy az ország szükségleteit belső termelésből fedezze, és a külkereskedelmi függőséget minimálisra vagy teljesen megszüntesse. Az autarkia gyakran összefügg a gazdasági önvédelmi vagy nemzetbiztonsági megfontolásokkal, de a gyakorlatban a teljes autarkiát ritkán érik el, és többnyire részleges vagy stratégiai autarkia valósul meg.

A megvalósítás eszközei közé tartoznak a vámok és importkvóták, a hazai ipar támogatása, ár- és valutakorlátozások, illetve állami tervezés és erőforrás-elosztás. Gyakran érvényesül az importhelyettesítés megközelítés, amely a külföldi termékek helyett belső gyártást és helyi nyersanyagokra támaszkodást hangsúlyozza. A cél a belső termelés növelése és a külföldi kiszolgáltatottság mérséklése, különösen stratégiai vagy létfontosságú ágazatokban.

Történelmi kontextusban a merkantilizmus korszakában és a későbbi háborús vagy izolacionista politikák idején gyakran felmerült az autarkia, vagyis a gazdaság önellátásának megközelítése. A modern gazdaságok törekvéseiben általában részleges autarkiáról van szó: bizonyos ágazatokban vagy rövid távú válságok idején törekednek önellátásra, miközben a külkereskedelemre továbbra is számítanak.

Következményei között szerepel, hogy az autarkia növelheti a kiszámíthatóságot és a foglalkoztatottságot egyes területeken, de gyakran csökkenti a hatékonyságot, drágítja a termelést, korlátozza a fogyasztói választékot és lassítja az innovációt. A legtöbb ország a globális gazdaságban inkább részleges autarkia felé törekszik, stratégiai szektorokban és vészhelyzetekben alkalmazva azt.