importhelyettesítés

Importhelyettesítés egy gazdaságpolitikai megközelítés, amelynek célja a behozatal csökkentése és a szükséges áruk hazai gyártásának erősítése. Ennek lényege, hogy a külföldről importált termékek helyett a hazai vállalatok által előállított alternatívák kerüljenek előtérbe, különösen a fogyasztási és közepesen technológiai termékek terén. A politika gyakran protekcionista eszközök kombinációját alkalmazza, mint például importvámok és kvóták, adókedvezmények és állami támogatások a hazai ipar számára, devizagazdálkodási intézkedések, illetve állami megrendelések.

A módszer középtávú célja a külföldi függőség csökkentése, a belső kapacitások kiépítése és a foglalkoztatás bővítése. Általában kapcsolódik az ISI-nak, az Importhelyettesítés industrializációjának elméletéhez, amelyet a 20. század közepétől sok fejlődő ország alkalmazott. Rövid távon gyakran növelte a belső ipari termelést és munkahelyeket, de hosszú távon torzíthatta a hatékonyságot, növelte az államháztartási terheket és megnehezítette a külföldi technológiák és piacok felé történő nyitást.

Értékelése kettős: a sikeres alkalmazás a stratégiai ágazatokban és a megfelelő intézményi feltételek mellett segítheti a gazdaságfüggetlenséget, míg a túlzott protekcionizmus hosszú távon alacsony termelékenységhez és versenyképességcsökkenéshez vezethet. A modern gyakorlat inkább célzott, ágazatspecifikus támogatásokra és exportorientált reformokra támaszkodik, miközben megőrzi a szükséges védelmet néhány stratégiai területen.