aszites

Az aszites a hasüregben kóros mennyiségű folyadék felhalmozódása. Gyakran májcirrózissal társul, de előfordulhat súlyos szívelégtelenségben, Budd–Chiari-szindrómában, nephrotikus szindrómában vagy peritonealis/malignus betegségekben is.

A patofiziológia szerint a portál hipertónia és splanchnikus vasodilatáció miatt a keringő tényleges vérmennyiség csökken, ami RAAS-aktivációhoz és nátrium- és vízretencióhoz vezet. Emellett alacsony oncoticus nyomás és transzudáció révén folyadék áramlik a hasüregbe. Az ascitist vígan segít megkülönböztetni a portál hypertenzió által okozott formát a SAAG-kal (serum-ascites albumin gradient): SAAG ≥1,1 g/dL portal hypertenziót jelez; SAAG <1,1 g/dL non-portal hypertensiális okokat sugall.

Klinikailag a haskörfogat növekedése, hasi diszkomfort, lassú testtömeg-növekedés és dyspnoe figyelhető meg. Diagnózis paracentesissel történik: a folyadék SAAG-értékét, teljes fehérjetartalmát, sejtszámát és tenyésztését mérik; képalkotó vizsgálatok ultrahang vagy CT segítenek a folyadék mennyiségének felmérésében és a kísérő betegségek feltárásában.

Kezelése a kiváltó ok kezelése, nátriumszegény diéta (általában 2 g/nap) és diuretikumok alkalmazása: spironolakton az elsődleges, szükség esetén furosemiddal kiegészítve. Kerülendők a NSAID-ok és a hirtelen testsúlycsökkenés. Tenens ascites vagy tüneti esetekben nagy volumenű paracentesis végezhető, albumin adását követve a circulatorikus instabilitás megelőzése érdekében. Refrakteres esetekben TIPS beavatkozás jöhet szóba. Spontán bakteriális peritonitis esetén antibiotikus kezelés szükséges; SBP-profilaxis indikált lehet bizonyos rizikócsoportokban.

Komplikációk közé tartozik a spontán bakteriális peritonitis, hepatorenalis szindróma és elektrolit-egyensúly-zavarok. Prognózisa erősen függ az alapbetegségtől és a májfunkciótól.