asszimilációt

Az asszimiláció olyan társadalmi és kulturális folyamat, amelynek során egyén vagy csoport fokozatosan átvállalja a befogadó közösség nyelvi, kulturális és társadalmi gyakorlatait, gyakran elvesztve egyes eredeti kulturális jegyeit. A folyamat lehet önkéntes, de előidézhetik külső nyomások vagy struktúrális tényezők is. Célja lehet a társadalmi beilleszkedés és a gazdasági integráció elősegítése, illetve a közösségek közötti együttműködés erősítése.

Típusai több síkon értelmezhetők. Kulturális és nyelvi asszimiláció a nyelvhasználat, szokások és értékek felvételét jelenti; gazdasági és intézményi beilleszkedés a munkaerőpiac, oktatás és közszolgáltatások használatának terjedését foglalja magában; társadalmi kapcsolatokban pedig a hálózatépítés, közös tevékenységek és identifikációs kötések erősödése játszik szerepet. Így az asszimiláció nem csupán nyelvi vagy kulturális változás, hanem strukturális részvétel is.

Elméleti megközelítések közül az egyik legismertebb a Gordon-féle modell, amely az asszimilációt több síkon méri: kulturális, strukturális és társadalmi kapcsolatok szerinti, valamint identifikációs aspektusokra is kitér. A modellek szerint az asszimiláció mértéke és módja függ a társadalmi határok és kölcsönhatások alakulásától.

Kritikák és jelenkori nézetek szerint a teljes asszimiláció gyakran elkerülhetetlen vagy kívánatos cél helyett fontosabb lehet az integráció vagy akkulturáció megközelítése, amely a kulturális sokféleség megőrzését és a befogadó közösséghez való aktív részvételt is hangsúlyozza. Mérhető tényezők közé tartozik a nyelvhasználat aránya, az oktatási és foglalkoztatási részvétel, intermarriage arány és az önazonosság kifejezése. Összességében az asszimiláció komplex és időfüggő jelenség, amelyet a társadalom történeti kontextusában érdemes értelmezni.