archetípusok

Az archetípusok olyan általános mintázatok és képek, amelyek a mítoszokban, mesékben, álomképekben és a kultúrák különböző szövegeiben ismétlődően felbukkannak. A fogalom a görög arché és típus szavak összefonódásából származik, és a modern gondolkodásban gyakran Jung kollektív tudattalanának tartalmaihoz kapcsolják.

Az archetípusok nem konkrét személyek, hanem belső, univerzális minták, amelyek érzelmi reakciókat és viselkedést irányítanak. Nem determinisztikusak: kulturális kontextusban módosulhatnak, és egy személy élettapasztalata szerint ki is alakulhatnak.

Jung-i keretben az archetípusok a kollektív tudattalan alapvető sémái, amelyekben az emberiség közös sorskorsz ["naratorikus"] mintákat hordoz. Gyakori példák közé tartozik a Self (önmagunkhoz vezető út), az Árnyék (az elfogadhatatlan részek), az Anima/Animus (női/férfi pszichés komponensek), a Persona (nyilvános én). Emellett hős, mentor, árnyék, anyai alak és más mitologikus vagy költői figurák is gyakori archetípusokként jelennek meg a művészetben és a mesékben.

A koncepciót ért kritikák között szerepel az egyetemes jelleg erőltetése és a kultúránkénti különbségek figyelmen kívül hagyása, továbbá az általánosítás veszélye a szemléletben. Ugyanakkor az archetípusok eszközei lehetnek a narratívák és a személyiségfejlődés értelmezésének, ha a kontextust és a történeti hátteret figyelembe véve használják.