anyagcsereképesség

Az anyagcsereképesség olyan rendszer vagy élőlény tulajdonsága, amely megmutatja, hogy anyagokat cserélhet a környezetével. Ennek része az anyagok beáramlása és kiáramlása, gyakran kiegészítve kémiai átalakulásokkal, például oxidáció vagy redukció, valamint bioszintézis.

Biológiai rendszerekben ez a fogalom a sejtek és szervezetek tápanyagfelvételét, gázcseréjét és hulladékkivezetését foglalja magába. Ökológiai és talajtudományi kontextusban az anyagok körforgását jelenti a talaj, víz és élőlények között, például nitrogén-, foszfor- és szénáramlásokkal. Műszaki területeken a tömegátvitelt, diffúziót és convektív áramlást értjük alatta, amely különböző folyamatokban, például reaktorokban vagy vízkezelő rendszerekben érvényesül.

Jellemzői közé tartozik a koncentrációgradiens hajtotta tömegátvitel üteme, a rendelkezésre álló tárolókapacitás és a reakciók sebessége. A mérés és becslés gyakran tracer vagy isotóppal jelölt anyagokkal végzett nyomkövetésen, tömeg-átviteli modellezésen vagy kísérleti adatok beépítésén alapul.

Az anyagcsereképesség alapvető szerepet játszik az ökoszisztémák működésében, a környezeti menedzsmentben, a mezőgazdaságban és a gyógyszer- illetve anyagbiztonság területén. Kapcsolódó fogalmak közé tartozik a tömegátvitel, diffúzió, ozmózis és a reakciódinamika.