alginátokat

Alginátokat, más néven alginsav-sókat, a vörös- és barnaalgák (rhodophyta és phaeophyta osztályai) cellafalából nyerik ki. Ezek a poliszacharidok, vagyis sok szénhidrátból álló makromolekulák, a természetben előforduló legfontosabb kolloid anyagok közé tartoznak. Alginátokat főleg a Laminaria, Macrocystis és Ascophyllum nemzetségű algákból állítják elő, amelyek főleg az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán hideg, tengerparti vizeiben nőnek.

Alginátokat a 19. században fedezték fel, de csak a 20. század elején kezdtek el ipari mértékben felhasználni. A vegyi szerkezetükben mannosz és guluronsav monomerekből álló polimerláncok találhatók, amelyek különböző arányokban és sorrendben kapcsolódnak egymáshoz. Ez a szerkezet adja a különböző alginát-származékok különböző fizikai tulajdonságait, mint például a viszkozitást, oldhatóságot és géltévedést.

Az alginátok főleg élelmiszeripari, gyógyszeripari és más iparágakban használatosak. Élelmiszerben főleg édesítőszerként, stabilizálószerként és emulziószerként alkalmazzák, például süteményekben, italokban, és savanyúságokban. Gyógyszeriparban a géltévedő tulajdonságaik miatt bevonók, tablettázók és mikrokapszulák készítésére használják. Más iparágakban, például textil- és papíriparban is alkalmazzák, például textilfestékek stabilizálására vagy papír felületi kezelésére.

Alginátokat természetes, bioreneszánsz anyagoknak tekintik, mivel a természeti környezetben könnyen bontakoznak le, és nem mérgezőek. Ez tükrözi a növekvő érdeklődést a bioreneszánsz és biológiai eredetű anyagok iránt az iparban.