alakváltozata

Az alakváltozata a nyelvtudományban a szó morfológiai formáinak egy konkrét variánsa, amelyet egy adott lexéma grammatikai viszonyainak kifejezésére használnak. Más szóval: minden szónak lehet olyan alakja, amely a mondatban betöltött szerepétől és a nyelv szabályaitól függő módon változik. Az alakváltozatokat gyakran a lexéma paradigmájában összegzik, és ezek alapján értelmezzük a szó ragozását vagy képzését.

A magyar nyelv példája jól mutatja az alakváltozatok sokféleségét. Igéknél a jelen idő első személyének alakja például az eszem, a jelen idő második személye az eszel, a harmadik személy pedig az eszik. A múlt időben az egyes személyek alakváltozatai ettem, ettél, ette lehetnek. Főneveknél pedig a ház szó például nominális egyes számban ház, tárgyesetben házat, illetve helyhatározói alakban házban kifejezhető. A többes szám és a birtoklás kifejezése is alakváltozatok útján történik (például házak, házunk, házait).

Az alakváltozat fogalma fontos a morfológiában és a szótárírásban is, mert a lexémák grammatika szerinti variánsait külön-külön rögzíti és elemzi. A fogalmat gyakran használják az allomorfia, a paradigmák és a ragozás összefüggésében is. Lényegi különbség: az alapforma (lemma) és annak állandóan változó alakváltozatai együtt alkotják a szó teljes morfológiai viszonyrendszerét.