paradigmák

Paradigmák, vagy paradigmikus keretek, olyan általános megközelítések, mintázatok és elméleti alapok összessége, amelyek meghatározzák egy tudományterület vagy kutatási közösség adott időszakbeli kérdésfeltevéseit, módszereit és értékelési kritériumait. A paradigma a gyakorlatban a problémák megfogalmazásának, az adatok értelmezésének és a bizonyítékok elvárható típusainak közös nyelvét adja.

A fogalom legfontosabb elméleti megfogalmazását Thomas S. Kuhn adta a 20. század közepén. Könyvében, A tudományos forradalmak szerkezete című munkájában kiemelte, hogy a tudományos fejlődés nem kizárólag lineárisan történik, hanem időszakos paradigmaváltásokkal zajlik. A normális tudományág a meglévő paradigmán belül dolgozik, míg az anomáliák felhalmozódása és a kérdésfeltevések megváltozása egy új, felülíró paradigmához vezethet.

Gyakorlati példák: a klasszikus mechanika Newton-féle paradigmája a relativitáselmélet és a kvantumelmélet megjelenésével jelentősen átalakult. A biológiában és a társadalomtudományokban is megfigyelhetők korszakok, amikor új elméleti keretek (például molekuláris genetika vagy kognitív tudományok) paradigmaváltást hoztak.

Kritikák szerint Kuhn fogalma gyakran bizonytalanul definiált és nehezen mérhető; egyes megközelítések szerint több párhuzamos paradigma is létezhet egy területen. A mai használatban a paradigma kifejezés inkább kutatási irányt vagy keretrendszert jelöl, amely meghatározza a módszertant és a célokat.

See also: paradigmaváltás, tudományos paradigma, kutatási paradigma.