agyállományban

Az agyállomány (parenchyma) az agy működő szöveteit jelenti, szemben a meningekkel vagy a ventriculáris rendszerrel. Az agyállomány két fő része a szürkeállomány és a fehérállomány. A szürkeállomány a neuronok sejttesteit és a kéreg, valamint mélyebben elhelyezkedő magvak szerkezetét foglalja magában, míg a fehérállomány myelinizált axonokat tartalmaz, amelyek a különböző agyi területeket kötik össze. Az agyállományban zajló folyamatok közvetlenül befolyásolhatják a gondolkodást, mozgást és érzékelést.

Az agyállományban bekövetkező elváltozások gyakran ischemiai vagy hemorrhagiás eseményekhez, tumoros folyamatokhoz, fertőzésekhez vagy demyelinizációhoz vezetnek. Ischaemiában általában a véráramlás csökkenése révén a terület sejtjei károsodnak, míg intraparenchymalis vérzés esetén a vérrög vagy érruptura a szövetet érinti. Ide tartoznak még primer és másodlagos agydaganatok, gyulladásos és fertőző állapotok, például encephalitis vagy abscessus, valamint demyelináló betegségek is.

Diagnózis és képalkotás szempontjából az agyállományban zajló elváltozások MRI-ben (különösen DWI, FLAIR és kontrasztos szintfelvételek), illetve CT-vel értékelhetők. Diffúziós MRI segíti az akut infarctus felismerését, míg a perfúziós vizsgálatok a véráramlási zavart jelzik. A parenchymalis elváltozások differenciálását gyakran meningeális vagy extraparanchymalis folyamatokkal szemben is meg kell tenni.

Agyállományban bekövetkező elváltozások kezelése és prognózisa attól függ, hogy mi okozza a léziót, és mely agyi területeket érinti. Kiemelten fontos a korai diagnózis és a célzott terápia.