szöveteit

A szövetek az élő szervezeteket felépítő sejtek csoportjai, amelyek közös szerkezetükkel és funkciójukkal járulnak hozzá a szervezet működéséhez. A sejtek közötti mátrix és a sejtközpontú kapcsolatok révén különböző szöveti egységek alkotják a szervek működését. A szövetek rövid távú és hosszú távú feladatokat látnak el a védelem, a mozgás, a táplálékszállítás vagy az információáramlás területén.

Az állati szövetek négy fő típusba sorolhatók: hám (epitélium), amely a test felületeit és belső üregeit borítja és védi; kötő- és támasztó szövet, amely a test vázát és szerkezeti támaszát biztosítja; izomszövet, amely a mozgást szolgál; idegszövet, amely az idegi információk továbbítását végzi. Ezek a szövetek egymással összekapcsolódva alkotják a szervek hálózatát és biztosítják a test működését.

A növényi szövetek között megtalálhatók a dermális (borító) szövetek, az alapszövetek (például a fotoszintézist és tárolást végző sejtek), valamint a támasztó és vezető szövetek. A vezető szövetek közé tartozik a xylem és a phloem, amelyek víz és oldott anyagok szállítását végzik. Merisztémás szövetek a növekedést szolgálják. A növényi szövetek differenciálódása lehetővé teszi a növények alkalmazkodását a környezethez.

A szövettan a szövetek szerkezetének és működésének mikroszkópos vizsgálatával foglalkozik, különleges festésekkel és preparátumokkal. E tudományág segít megérteni a szövetek funkcióit, patológiáikat és fejlődési folyamatait.

Összefoglalva, a szövetek a sejtek közös funkcionális egységei, amelyek nélkülözhetetlenek a szervezet életfuncióinak koordinálásához és a különböző szervek összhangjához.