alapszövetek

Az alapszövetek (ground tissues) a növények testének fontos belső szövetei, amelyek a dermális és a vezető szövetek között helyezkednek el. Primer növekedés során a ground meristemből fejlődnek ki, és alapvető feladataik közé tartozik a fotoszintézisben résztvevő funkciók, a tápanyag- és víztárolás, valamint a mechanikai támogatás. Fő típusai a parenkíma, a kolenchíma és a szklerenchíma.

A parenkíma a legáltalánosabb alapszövet: vékony falú, élő sejtekből áll, feladatuk sokféle lehet, például energia- és tápanyag-tárolás, anyagcserében való részvétel. Levelekben és más szervekben gyakran fotoszintézisre képes sejtekhez tartozik (például a fotoszintetizáló parenkima). A kolenchíma élő sejtekből álló alapszövet, elsődleges falai megvastagodottak, de nem lignifikáltak, így rugalmasan és nyújthatóan támogató szerepet tölt be fiatal szárakban és levélnyélben.

A szklerenchíma vastag, lignifikált sejtfalakkal rendelkezik és általában halott sejtekből áll. Fontos típusa a rost, amely hosszú, merev támaszt ad, és a sclereid, amely szilárd védelemre szolgál. Ezek a sejtek mechanikai szilárdságot és védelmet nyújtanak a növényeknek.

Az alapszövetek a test belsejében gyakran kéregként (kéreg) vagy magként (pith) szerveződnek; a levelekben pedig a parenkima részt vehet a fotoszintézisben és a tápanyag-tárolásban. Összességében az alapszövetek sokoldalúak, és lehetővé teszik a növény növekedését, energia- és tápanyag-ellátását, regenerációját és a szervek közötti kapcsolódást.