adósságrugalmasság

Az adósságrugalmasság olyan gazdasági és pénzügyi képesség, amely megmutatja, hogy egy adós—legyen az háztartás, vállalat vagy közfinanszírozást ellátó állam—mennyire képes ellenállni a jövedelem- vagy bevételváltozásokkal járó sokkoknak anélkül, hogy késedelmesen törlesztené adósságát vagy eladósodottsága jelentősen romlana. A fogalom a pénzügyi stabilitás és a hosszú távú hitelképesség megőrzésének központi eleme, és gyakran használják makroprudenciális és adósságszabályozási kontextusban.

Mérőszerei közé tartozik többek között a törlesztőrészletek aránya a rendelkezésre álló jövedelemhez (debt service ratio), az adósság/jövedelem és adósság/GDP arányok, valamint az adósságszolgálat fedezetének aránya. Emellett fontos a lejárati struktúra és a likviditási tartalékok értékelése, mert ezek a refinancing kockázatot és a fizetési képességet érintik. Sokkhelyzetekben gyakran alkalmaznak stresszteszteket, például gazdasági visszaesés, munkanélküliség vagy kamatláb-emelkedés feltételezésével.

Feltételezett meghatározói közé tartozik a jövedelem- és bevételi stabilitás, a kamatlábak és infláció alakulása, az eszközértékek és piaci finanszírozás hozzáférhetősége, valamint a fiskális és pénzügyi szabályozási környezet. Továbbá számít a hitelek lejárati szerkezete, a társadalmi segélyek és a gazdasági diverzifikáció.

Jelentése és politikai vonatkozásai közé tartozik, hogy a magasabb adósságrugalmasság csökkentheti a pénzügyi válságok átütő hatásait, befolyásolhatja a prudenciális beavatkozások és a fiskális terhek menedzselését. A javítás érdekében gyakran alkalmaznak hosszabb lejáratú finanszírozást, tartalékolást, jövedelem- vagy bevételből történő diverzifikációt és megfelelő fedezet-mechanizmusokat. Megfigyelésre kerülnek a mérőszámokkal kapcsolatos korlátok és a különböző szektorokra vonatkozó heterogenitás.