adatszállítás

Adatszállítás az informatikában az adatok egyik eszközről vagy rendszerből a másikba történő átvitelének összefoglaló kifejezése. Célja, hogy az adatok épségben, megbízhatóan és a megadott időn belül érkezzenek meg a címzetthez. A folyamat magában foglalja a fizikai szállítást és a felette futó protokoll- és alkalmazási réteg tevékenységeit.

Az adatszállítás különböző technológiákon keresztül valósul meg: fizikai közvetítés kábel vagy vezeték nélküli kapcsolatokkal, továbbá adatkapcsolati és hálózati rétegekben végzett kezelések, amelyek rendezik, hibát detektálnak és kézben tartják a hibamentes átvitelt. A legtöbb modern rendszer a TCP/IP szállítási modellre támaszkodik, amely lehetővé teszi olyan protokollok használatát, mint a TCP, UDP, HTTP vagy FTP.

Az adatszállítás jellemzői közé tartozik a valós idejű (real-time) és a csoportos (batch) átvitel, a szinkron és az aszinkron kommunikáció, valamint a folyamatos adatfolyamok (streaming) és a fájlalapú küldés közötti különbség. A teljesítményt jelzik a késleltetés, a torlódás mértéke és a sávszélesség, amelyet az átviteli út képes biztosítani.

Biztonság és megbízhatóság fontos szempontok: az adatok integritásának megőrzése, titkosítás és hitelesítés, valamint hozzáférés- és identitáskezelés. Biztonságos protokollok, például TLS/SSL, SSH és VPN-ek alkalmazása fontos a magánjellegű vagy érzékeny adatok védelmében.

Az adatszállítás elterjedt olyan területeken, mint a hálózati kommunikáció, a felhőalapú adattárolás, az adatbányászat és a rendszer- vagy adatközpont-replikáció. A kihívások közé tartozik a késleltetés, a csomagvesztés és a jitter kezelése, a skálázhatóság és a megfelelőség által előírt adatvédelmi követelmények teljesítése.