Vérellátása

Vérellátása a szervet vagy szövetet folyamatosan ellátó keringés állapota, amely során artériás vér érkezik a kapillárisokba, onnan pedig vénás visszaáramlás történik. Ennek köszönhető az oxigén, a tápanyagok és a metabolikus salakanyagok cseréje a szövetekben.

A vérellátás alapja a mikrokeringés és a perfúzió helyi szabályozása. A kapilláris hálózatban a szövetek igényeinek megfelelően a véráramlást finomhangolják a helyi metabolitok, érkorszerűtlen állapotok és endothel által kibocsátott hírvivők. A nitrogén-oxid (NO), adenosin, szöveti CO2 és H+ szintek fontos szerepet játszanak a helyi vasomótoros válaszokban és a véráramlás viszonyait meghatározó autoregulációban.

A vérellátást befolyásolja az általános keringési állapot és a vérnyomás, az ér tónusa, a szív teljesítménye és a vér viszkozitása. Emellett hosszú távon a kollaterális keringés kiépülése is részese lehet a vérellátási rezervának, különösen elzáródások esetén.

Klinikai jelentősége kiemelkedő: elégtelen vérellátás ischemia és végső soron infarctus veszélyével járhat. Gyakori érintett területek közé tartozik az agy, a szív és a vese, de minden szövet érintett lehet. Okai között szerepelhet a[könyebb] elzáródás, érelmeszesedés, érszűkület, vasospasmus és súlyos hipotenzió.

Diagnosztika és értékelés: Doppler ultrahang, CT- vagy MR-angiográfia, perfúziós képalkotás és szöveti oxygenáció mérése segíti a vérellátás megítélését. Klinikai megfigyelések és laboratóriumi markerek, például lactát szint, szintén hozzájárulnak a perfúziós állapot felméréséhez.