Visszahúzódó

Visszahúzódó egy magyar melléknév, amely olyan személyt jellemez, aki hajlamos visszahúzódni a társas interakcióktól. A visszahúzódó ember keveset beszél, kerüli a nagyobb társaságokat, és gyakran nyugodt, egyedül vagy kis csoportban végzett tevékenységeket részesít előnyben. Nem feltétlenül jelzi patológiát; lehet tartós temperamentum vagy átmeneti viselkedési mód is.

Etymológiailag a kifejezés a vissza és húzódó szóelemekből származik: olyan magatartást ír le, amikor valaki “visszavonul” a külső Bendek, a társaság elől. A hétköznapi nyelvben gyakran használják gyerekekre és felnőttekre egyaránt.

Használatát tekintve a visszahúzódó jelző a viselkedés leírására szolgál, és nem feltétlenül jelzi patológiát. Hasonlítható a zárkózottság vagy a félénkség kifejezéseivel, de árnyalatában különbözik: a félénkség gyakran félelemre vagy szorongásra utal, míg a visszahúzódó kifejezés inkább az interakciók kerülésére irányuló hajlandóságot hangsúlyozza. A temperamentum és a környezet összjátékának eredménye lehet, és idővel változhat vagy stabil maradhat.

Klinikai megközelítésben a visszahúzódottság megfigyelése része lehet személyiség- vagy viselkedésvizsgálatnak. Ha a magatartás hosszú távon distresszt okoz, vagy funkcionálisan korlátoz, érdemes szakember felmérést végezni a szociális szorongás vagy más problémák kizárására.