Veseelégtelenség

Veseelégtelenség a vesék funkciójának súlyos vagy tartós romlását jelenti, amelyben a szervezet nem képes hatékonyan eltávolítani a hulladékanyagokat és szabályozni a folyadék- és elektrolitzint. A kórképet két fő típusba sorolják: akut veseelégtelenség (AKI) és krónikus veseelégtelenség (CKD). AKI rövid idő alatt alakul ki, gyakran dehidratáció, fertőzés, gyulladás vagy toxikus hatás miatt. CKD hosszabb ideig fennálló, progresszív vesefunkció-csökkenés, amely gyakran tünetmentesen kezdődik és lassan előrehalad.

Az esetek túlnyomó részében CKD fő oka a cukorbetegség és a magas vérnyomás; előfordul glomerulonephritis, policisztás vesebetegség, obstruktív uropathia és bizonyos gyógyszerek vagy mérgező anyagok hosszú távú hatása is. A veseelégtelenség tünetei lehetnek fáradtság, ödéma, csökkent vizeletmennyiség vagy -szín, légzési nehézség, émelygés vagy zavartság; az AKI gyakran hirtelen jelentkezik, CKD pedig fokozatosan romlik.

Diagnózisa elsősorban laboratóriumi vizsgálatokkal történik: kreatinin és az eGFR meghatározása, vizeletvizsgálat, képalkotó vizsgálatok és szükség esetén vesebiopszia. CKD esetén az eGFR alapján stádiumokra osztják a betegséget 1–5-ig, az 5. stádium pedig ESRD-t jelent, amikor dialysis vagy veseátültetés válik szükségessé.

Kezelete a kiváltó ok kezelése, a vesefunkció megőrzése és a betegség előrehaladásának lassítása köré összpontosít. Fontos elemei a vérnyomás és a vércukor kontrollja, megfelelő fehérje- és nátriumbevitel, és nephrotoxikus gyógyszerek kerülése. AKI esetén gyakran folyadékterápia és szükség esetén dialysis; CKD-ben pedig a hosszú távú dialízis vagy transzplantáció lehet a végstádium megoldása. Prevencióként a rizikófaktorok időbeni kezelése és rendszeres vesefunkció-monitorozás javasolt.