Vasútmegálló

Vasútmegálló (vasúti megállóhely) a vasúti hálózat azon kisebb pontja, ahol személyvonatok megállnak az utasok fel- és leszállása érdekében. A megállóhely általában kevesebb szolgáltatást kínál, mint egy nagyobb vasútállomás, és gyakran nincs személyzettel ellátva. A felszereltség tipikusan egy vagy két peronból áll, fedett váróhelyből és ülőhelyekből, továbbá tájékoztató táblákból; jegykiadó iroda rendszerint nincs, vagy csak jegyautomatából érhető el.

Felszereltség és hozzáférhetőség: A leggyakoribb megállók minimális infrastruktúrát kínálnak: peronok, idő- és útinformációk, világítás. Az akadálymentesítés mértéke változó: egyes helyeken rámpák vagy felépített hozzáférés van, másutt a megközelítés korlátozott lehet. A peronok elrendezése és az illeszkedés a helyi közlekedés igényeihez igazodik, és előfordulhat, hogy a hozzáférés csak részben megoldott.

Üzemeltetés és forgalom: A vasútmegállók regionális vagy helyi vonatok állomásai lehetnek. A megállás rendje a vonal és a menetrend függvénye: egyes megállóhelyek minden érkező vonat számára kötelező megállást jelentenek, mások csak bizonyos vonatokkal vagy időszakokban érintettek. Gyakran a megállóhely a helyi közösségek kiszolgálását szolgálja, és kapcsolódási lehetőségeket biztosít a vidéki térségek hálózatához.

Történelem és modernizálás: A megállóhelyek a 19. században és a 20. század elején létesültek vidéki közösségek összekötése érdekében. A későbbi évtizedekben korszerűsítéseken estek át: akadálymentesítés, korszerű információs rendszerek és gyakran jegyautomaták beépítése, illetve a környezetük vonzóbbá tétele történt. A státuszuk és fejlesztésük a közlekedéspolitika és a vasúti forgalom igényeinek változásával alakul.