megállóhelyek

Megállóhelyek a közösségi közlekedés hálózatának olyan kijelölt pontjai, ahol az járművek megállnak az utasok fel- és leszállítása céljából. Ezek lehetnek autóbusz-, villamos-, trolibusz-, regionális vasúti és néha metrómegállók. A megállóhely fogalma különválik az állomástól; az állomás általában nagyobb létesítmény, épületekkel és komplexebb infrastruktúrával, míg a megállóhely gyakran egyszerűbb, kisebb létesítmény.

Jellemző elemei közé tartozik a megállóhely-tábla vagy jelző, az útvonalinformáció (járatszámok, megállások listája), a menetrend vagy digitális kijelzők, valamint a megközelítés és az akadálymentes hozzáférés. Sok megállóhely rendelkezik fedélzettel vagy menedékhellyel, ülőhellyel, világítással és esetenként jegyautomatákkal. Bizonyos megállóhelyeken emelt peron vagy alacsony padlós hozzáférés, valamint tapintható útmutató sávok találhatók a látássérültek számára.

A megállóhelyeket úgy tervezik, hogy összhangban legyenek a hálózati lefedettséggel és a menetidőkkel, figyelembe véve a keresletet, a népsűrűséget, a közlekedési pontok közelségét és a szolgáltatás gyakoriságát. A helyszínek és működésük általában helyi vagy regionális hatóságok, illetve közlekedési szolgáltatók hatáskörébe tartozik; a karbantartás, a biztonsági ellenőrzések és az információszolgáltatás a szolgáltató vagy az önkormányzat feladata.

A modern rendszerekben sok megállóhelyen élő információs rendszerek, valós idejű érkezési időpontok és jegyzet-integráció is elérhető, és egyre nagyobb figyelmet kap az akadálymentesség, a környezeti fenntarthatóság és a tartósság.