Tündérgyanták

Tündérgyanták a magyar néphagyomány és folklór része, olyan mágikus anyagokra utaló fogalom, amelyeket a tündérekhez kötnek. A népi hiedelem szerint a gyanta vagy a fa nedve a tündérek jelenlétében keletkezik, vagy a tündérek adományaként jelenik meg a fákon és a földön. A tündérgyanták gyakran csepp vagy darab formájában, áttetsző, borostyánszínű vagy sötéten fénylő anyagként jelennek meg, illatuk is különleges lehet.

A hagyományos használat a gyanta tulajdonságaitól függött: talizmánként vagy védőeszközként tartották tiszteletben, hogy elriassza a balszerencsét vagy megvédje a házat a rossz szellemektől. Gyógyító vagy ragyogó hatást is tulajdonítottak neki: porrá őrölve gyógynövényekkel keverve enyhe mágikus hatással bírt, illetve a gyógyító szertartások részévé vált. Gyakran inkább a gyűjtés, a tisztítás és a tiszta szándékú felhasználás volt a fontos, mint a birtoklás.

Kulturális jelentősége változatos: megjelenik mesékben, népdalokban és népköltészetben, illetve a gyermekirodalomban is gyakori motívum a varázslat és az erdő világának ábrázolásához. Ma a tündérgyanták inkább a folklór kultúrtörténeti elemeként élnek tovább: a népművészeti hagyományokban és a fantasy irodalomban tűnnek fel, mint a tündérekhez kapcsolódó mágikus anyagok szimbóluma.