Tömítési

Tömítési vagy tömítés olyan eljárások és megoldások összessége, amelyek célja két felület között lezárás és szivárgás elleni védelem biztosítása. A tömítés lehet mechanikus vagy anyag alapú; gyakran alkalmaznak tömítőgyűrűket, szalagokat, tömítőprofilokat, illetve különböző gumi- és műanyag anyagokat. A cél a folyadék-, gőz- és levegőszivárgás minimálisra csökkentése, illetve a por és szennyeződés elleni védelem.

Típusai közé tartoznak a statikus és a dinamikus tömítések. Statikus tömítés esetén a felületek érintkezése megszűnik vagy állandó, például csavaros szerelvények tömítései. Dinamikus tömítésnél pedig mozgó felületek között kell stabil tömítést biztosítani, például dugattyús és tengelytömítések. A tömítésanyagokat úgy választják ki, hogy ellenálljanak a közegnek, a hőmérsékletnek és a nyomásnak. Gyakori anyagok közé tartoznak nitril (NBR), EPDM, FKM (Viton), szilikon és PTFE alapú komponensek.

A tömítés tervezésekor figyelembe veszik a közeg kémiai összetételét, a működési hőmérsékletet és nyomást, a mechanikai igénybevételt, illetve hosszú távú tartósságot. Gyakori alkalmazási területek: gépipar, autóipar, építőipar és háztartási eszközök, ahol fontos a megbízható tömítés a külső behatásokkal szemben.

Gyári és üzemfenntartási szempontból a tömítéseket próba- és ellenőrzéseken keresztül értékelik, például nyomáspróbával vagy tömítési szivárgás vizsgálatával. Gyakori meghibásodási okok a nedvesség, öregedés, extrúzió és a felületek kopása.