Tölgy

Tölgy (Quercus) a tölgyfák közös neve, amely a Fagaceae családba tartozó nemzetség. A nemzetségben mintegy 600 faj található, amelyeket két fő csoportba szokás sorolni: a fehér tölgyekbe (subgenus Quercus) és a vörös tölgyekbe (subgenus Cerris). A fajok többsége mérsékelt övezetben él és különböző talaj- és fényigényhez alkalmazkodott.

Előfordulás és élőhely: a tölgyek az északi félteke mérsékelt övezeteiben őshonosak, de megtalálhatók kontinensek széles körében is. Főként erdőkben, ligetekben és szélvédett tölgyesekben élnek; tűrőképességük változó, különböző talajtípusokhoz és nedvességviszonyokhoz alkalmazkodnak. Európában és Ázsiában számos faj fordul elő, Észak-Amerikában pedig több helyütt természetesen vagy telepítve élnek.

Jellegzetes európai fajok: a Quercus robur (pedunculate oak) és a Quercus petraea (sessile oak) a kontinens meghatározó tölgyzói. A mediterrán területeken előfordul a Quercus cerris (turkey oak), Észak-Amerikában pedig a Quercus rubra (red oak) is ültetett vagy megtelepedett.

Ökológia és biológia: a tölgyek hosszú életűek és lassan nőnek; termésük az acorn vagy makk, amely évente vagy ritkán 1–2 évente érő lehet. Az acornok fontos táplálékforrást jelentenek a vadon élő állatoknak, és szerepük van a magok terjesztésében is. A tölgyek gyökérrendszere gyakran partnerségben él micorrhizával, ami a talaj termékenységét növeli és erdővédelmi szerepükhöz is hozzájárul.

Használat és gazdasági jelentőség: a tölgyfa rendkívül tartós és erős keményfa, ezért bútor- és padlóiparban, szekrényekben, teraszburkolatokban és hordók készítésében értékes. Az acornok emberi fogyasztásra is felhasználhatók, például feldolgozva vagy lisztként, ám magas tannintartalmuk miatt előkészítést igényelnek.

Kihívások és védelem: erdőirtás, klímaváltozás és kártevők, például tölgyfakártevő rovarok vagy az oak processionary moth fenyegetik a tölgyerdeket. Bizonyos fajok védelme és fenntartható erdőgazdálkodás szükséges a tölgyszármazékkal határozott ökoszisztéma megőrzéséhez.