Térérzetet

Térérzetet gyakran a test és a környezet közötti térbeli viszonyok észlelésének összetett folyamata foglalja magába. A fogalom magába foglalja a test helyzetének és mozgásának érzékelését (propriocepció), a fej és test egyensúlyát szolgáló vestibularis információkat, valamint a vizuális, tapintási és hallási jelzések integrálását. Ennek eredményeként alakul ki a térérzékelés, amely lehet egocentrikus, vagyis a testhez viszonyított helyzetet és irányokat írja le, illetve allo-centrikus, amely a környezet térbeli viszonyait reprezentálja.

A térérzet több komponensből áll: távolság- és mélységészlelés, orientáció és navigáció, valamint a test és környezet közötti dinamikus összhang. A vizuális mélységérzékelés például binokuláris diszparitáson, mozgásos parallaxison és kontextuális cue-okon keresztül jut érvényre, míg a propriocepció és vestibularis információ a test helyzetét és mozgását stabilizálja.

Az agyi alapok közé tartozik a parietális lebeny hálózata, a hippocampus és a parahippokampalis régiók, valamint a cerebellum. Az idegi hálózatok multiszenzoros integrációja lehetővé teszi, hogy különböző modalitásokból származó jelek összesimuljanak, és stabil térképeket adjanak a mozgásos célok végrehajtásához és a navigációhoz.

Fejlődése gyerekeknél indul ki, és tapasztalatokkal, mozgással és érzékszervi működéssel fejlődik. Sérülések vagy betegségek, például vestibularis zavarok, stroke vagy proprioceptív kiesés térészlelés zavarához vezethetnek, ami navigációs nehézségekhez és test-környezeti egység hiányához vezethet.

Alkalmazása kiterjed a mindennapi tevékenységekre, sportokra, járművezetésre, építészetre és virtuális valóságokra, mellettük pedig a rehabilitációs gyakorlatok és neurorehabilitáció fontos eleme lehet. Térérzet mérésére különböző psychometriai és viselkedési feladatok szolgálnak, például távolságbecslés és útvonal-visszakeresés feladatok.