Torzítása

Torzítása a torzítás folyamata vagy eredménye, amikor valami eredeti formáját, tartalmát vagy viselkedését módosítják úgy, hogy a célhoz képest eltérő legyen. A kifejezés általánosan használható különböző területeken, például elektronikai jelfolyamatokban, optikában, digitális képeknél vagy médiában, illetve nyelvi vagy tartalmi megfogalmazások kapcsán.

Elektronikai és jelfeldolgozási kontextusban a torzítás olyan jellegzetes nemlineáris jelenség, amely megváltoztatja a bemeneti jel alakját vagy összetevőit. Gyakori típusai a harmonikus torzítás (a jel alaphangján kívüli harmonikusok keletkeznek), az intermodulációs torzítás (két vagy több alaphang kölcsönhatásából erednek mellékhangok), valamint a clipping és a slewrate-torzítás, amelyek a jel amplitúdóját vagy sebességét érintik. Optikai kontextusban a torzítás a kép geometriai vagy optikai jellemzőinek eltérését jelenti, például geometriai torzítás (barrel vagy pincushion torzítás) vagy kromatikus aberráció.

Digitális és médiabeli vonatkozásokban torzítás lehet kvantálási torzítás vagy szűrőkkel, tömörítésével járó minőségcsökkenés; médiában pedig torzított vagy módosított információk közvetítése, amely torzítja a valóságot vagy a jelentést. A fogalom használható még nyelvi vagy kommunikációs szövegekben is a szándékos vagy véletlenszerű félreértésre utaló jelenség leírására.

Mérőeszközei közé tartozik például a teljes harmonikus torzítás (THD) értékének mérése, illetve optikai rendszereknél az MTF-korrekció és a lencsetorzítás szemléltetése. A torzítás csökkentése gyakran visszacsatolással, linearizálással, kalibrációval, vagy a jel- és képfeldolgozás megfelelő korrekcióival érhető el.