Tartozáskönnyítés

Tartozáskönnyítés a gazdasági és jogi folyamatok összessége, amelynek célja a túlzott adósságterhek mérséklése vagy elengedése annak érdekében, hogy az adós fizetőképessége helyreálljon és fenntartható pénzügyi helyzet legyen elérhető. A fogalom kiterjedhet háztartásokra, vállalatokra és államokra egyaránt, és gyakran része a gazdaságpolitikai eszköztárnak.

Alapvető formái közé tartozik a részleges vagy teljes elengedés (adósság elengedése), adósságátütemezés vagy refinanszírozás, és a moratórium, amely ideiglenesen felfüggeszti a törlesztéseket. További eszközök: kamatcsökkentés vagy hosszabb lejárat biztosítása a fizetési feltételek javítására, adósságátváltás (például adósság részvényre váltása) és eszközértékesítés vagy strukturális gazdaságpolitikai reformokkal kísért adósságstruktúra-átalakítás. Ezeket gyakran együttesen alkalmazzák a fizetőképesség javítása érdekében.

Állami és nemzetközi szinten a tartozáskönnyítés koordinált programok része lehet. Nemzetközi fejlesztési szervezetek és hitelezők (például IMF, World Bank) mellett a Paris Club és más adósságmegállapodások keretében zajlik, különösen a legkiszolgáltatottabb országokra vonatkozóan, gyakran gazdaságpolitikai feltételek mellett. Személyes és vállalati környezetben konszolidációs programokkal és adósságcsökkentési megállapodásokkal valósul meg.

Előnyök között szerepel a fizetőképesség visszaállítása, a gazdasági stabilitás és a társadalmi terhek mérséklése; hátrányként felmerülhet a költségvetési terhelés, a morális kockázat és a fiskális fenntarthatóságra vonatkozó aggályok. A tartozáskönnyítés hatékonysága nagymértékben függ a végrehajtás minőségétől és a kapcsolódó gazdaságfejlesztési intézkedésektől.