T1relaxáció

T1-relaxáció az MRI-ben a hosszanti magnetizáció visszatérésének időállandója, amely leírja, hogyan törekszik a rendszer a kiindulási állapot felé, miután egy RF-pulzus megzavarta azt. Az Mz a hosszanti tengely mentén egyenletesen visszanyeri az egyensúlyi értéket M0 felé. A visszatérés modellezhető az Mz(t) = M0 [1 − exp(−t/T1)] összefüggéssel, ahol T1 a szövet egyedi hőegyensúlyi időállandója. A T1 értéke függ a szövettől, a hőmérséklettől és a mágneses mező erősségétől.

Fizikai alapelvek szerint a T1 a spin-lattice relaxáción alapul: a magspin-ek energiát adnak át a környezetnek, a latticenek, miközben visszaállítják a poll magállapotok egyensúlyát. E folyamat gyorsasága meghatározza, hogy mennyi idő alatt érhető el a teljes visszatérés a nyugalmi állapotba, és ez a jellemző a szövetekre. T1-et befolyásolják tényezők, például a kémiai összetétel, a vizsgált szövet típusa és a mágneses mező erőssége; általában a T1 nő a magasabb mezőn és a nagyobb víztartalom felé.

Kísérleti és klinikai alkalmazásokban a T1-relaxáció különösen fontos a kontraszt kialakításában. A rövidebb T1ű szövetek gyakoribb jelzést mutatnak bizonyos MRI-szekvenciák során; gadolínium-alapú kontrasztanyagok célja a T1 rövidítése, ezáltal a területek kiemelése. T1-mapping technikák a szöveti összehasonlíthatóságot és a patológiás változásokat teszik lehetővé. A mérések és értelmezés során figyelembe veszik a méréssorozatokat, a B1-homogenitást és a terhelési körülményeket.