Tájolás

Tájolás a terepen a helyzet- és iránymeghatározás művelete. A készség lényege, hogy a térképen megjelenített adatokat és a terep jelenségeit egyesítve meghatározzuk, hol vagyunk és merre induljunk. A tájolás összhangba hozza a valós környezetet a tervezett útvonallal, lehetővé téve a megalapozott navigációt és a célpontok pontos elérését.

Módszerek. A leggyakoribb megközelítés a térkép és az iránytű együttes használata: a térképen kijelölt és az iránytű által mutatott északot úgy igazítják, hogy a terepen mért északi irány is megfeleljen. Figyelembe veszik a mágneses észak és a földrajzi észak közötti eltérést (deklináció). Ezt követően a terepazonosítás során a környezeti elemeket (folyó, völgy, gerinc, út) párosítják a térképen szereplő azonos elemekkel. Helyzetmeghatározás történhet több ismert pontból vett irány- vagy távolsági információk alapján is, például háromszögelés-szerű eljárással.

Eszközök és pontosság. Alapvető eszköz a térkép és az iránytű; modernebb megoldások között ott vannak a GPS-alapú készülékek és az okostelefonok alkalmazásai is. A pontosság függ a környezeti tényezőktől és a felhasználó gyakorlásától. A mágneses deklináció helyes figyelembevétele nélkül csökkenhet a tájolás megbízhatósága.

Alkalmazások és oktatás. A tájolást használják túrázás, hegymászás, terepmunkák és személy- vagy katasztrófa-mentések során, valamint katonai vagy polgári feladatokban. Gyakori a praxisszerű fejlesztés az orientációs sportokban is, például az orientációban, ahol a tájolási készség alapvető.