Súrlódís

Súrlódás az a kifejlődő erő két érintkező felület között, amely ellenkező irányban hat relatív mozgásra vagy annak megkísérelt megkezdésére. Az erő a felületek érdeségének, anyagának és a normálisan ható nyomásnak függvénye, és energia formájában hővé alakulhat.

A legfontosabb típusai a statikus és a kinetikus (mozgó) súrlódás. Statikus súrlódás esetén a megengedett erő nem haladhatja meg a F_f ≤ μ_s N határt; amint ez elér, megkezdődik a mozgás, és a kinetikus súrlódás lép érvénybe: F_k = μ_k N. Általában μ_s ≥ μ_k, és a tényleges értékek a felületi adottságoktól és körülményektől függnek.

Szerepet játszik még a felületek anyaga, érdesége, nedvesség, hőmérséklet, kenés és a relatív sebesség. A statikus értéke nem állandó; kenés és sima felületek csökkentik a súrlódást, miközben a relatív gyorsulás és a már fennálló nyomás hatása is változtathatja az erőt.

Gördülő súrlódás kisebb mértékű, a gördülő testek deformációjából ered. Folyadékban vagy gáznemű közegben a súrlódás viszkozitási ellenállásként jelentkezik, amely a sebességtől és a közeg tulajdonságaitól függ.

Fontos az alkalmazásokban és a tervezésben: fékek, gumiabroncsok, kenés és felületek kezelése. A Coulomb-féle modell közelítő; a μ_s és μ_k értékei kísérleti úton határozhatók meg, és ezek alapján csökkenthetők a veszteségek és a kopás.