Szövegstruktúra

Szövegstruktúra a szöveg felépítésének módját jelenti: megfogalmazza, hogyan rendeződnek a mondatok és bekezdések, hogyan halad a téma a bevezetéstől a lezárásig, és milyen logikai kapcsolatok tartják össze az egyes részeket. A kontextusban beszélő vagy írott szövegek esetében a struktúra segít az olvasónak vagy hallgatónak értelmezni a tartalmat és követni a gondolatmenetet.

A macrostruktúra és a microstruktúra közötti különbség gyakran használt fogalom: a macrostruktúra a szöveg egészének elrendezését jelöli (bevezetés, tárgyalás, összegzés vagy következtetés), míg a microstruktúra a mondatok közti kapcsolatokban, a kötőszavakban és a szemléletes megfogalmazásokban ragadható meg. A szövegtípusoktól függően különböző szerkezetek gyakoriak: narratív (történetmesélő), leíró, expozíciós vagy magyarázó, érvelő vagy vitatkozó, valamint problémamegoldó vagy összehasonlító.

Egy szöveg bekezdéseinek alapvető felépítése általában három részre tagolódik: témakijelentés (topic sentence) bemutatja a bekezdés vezető gondolatát; fejlesztő mondatok részletezik, példákkal és bizonyítékokkal alátámasztják; zárlat vagy összegzés összekapcsolja a bekezdést a szöveg egészével. Az átmeneteket kötőszavak és jelzők segítik, amelyek logikai vagy időrendi kapcsolatokat jelölnek.

A szövegstruktúra fejlesztése fontos a tanításban és a gyakorlati írásban egyaránt: előzetes vázlat, gondolattérkép vagy tervezett szövegszál használata javítja a koherenciát és a célközönséghez igazítja a stílust. A digitális írásban a címek, alcímek és szempontratív egységek kiemelése tovább erősíti a szerkezet átláthatóságát.