Szinapszisok

A szinapszis az idegsejtek közötti kapcsolódási pont, amelyen keresztül az ingerület átadódik az egyik sejtetől a másikig. A legtöbb szinapszis kémiai típusú, de léteznek elektromos szinapszisok is. A kémiai szinapszisokban a preszinaptikus terminálban tárolt neurotranszmitterek felszabadulnak a szinaptikus résbe, ott kötődnek a postszinaptikus membrán receptoraihoz, és e kötődés kiváltja a posztszinaptikus válaszokat. A fő neurotranszmitterek közé tartozik a glutamát, GABA, glicin, acetilkolin, dopamin és szerotonin.

Az átadás folyamata: az akciós potenciál a terminálba ér, megnyitja a Ca2+-csatornákat, ami Ca2+ beáramlását eredményezi; ez kiváltja a neurotranszmitter-készlet kiválasztását és a vésikulák kilövését a szinaptikus résbe. A neurotranszmitterek diffúzióval a postszinaptikus membrán receptoraihoz kötődnek, így vagy excitatorikus (EPSP), vagy inhibitorikus (IPSP) választ hoznak létre, és ezzel befolyásolják az ingerület továbbadását.

Az elektromos szinapszisok közvetlen elektromos kapcsolatot biztosítanak a sejtek között a gap junction-okon keresztül, így gyorsabbak és szinkron aktivitást tesznek lehetővé. Gyakran megtalálhatók bizonyos agyi területeken és a ritmusos, egyidejű aktivitást igénylő hálózatokban.

A szinapszisok plasticitása alapja a tanulásnak és a memória kialakulásának: a hosszú távú potentiáció (LTP) és a hosszú távú depresszió (LTD) hosszú távú változásokat eredményez a szinaptikus erősségben. Sérülés vagy patológiák, például epilepszia, skizofrénia vagy neurodegeneratív betegségek kapcsán megváltozhatnak a szinaptikus funkciók.