Szimbólumtudomány

Szimbólumtudomány, vagy szemiológia, a jelek és szimbólumok, valamint azok értelmezésének tanulmányozása. Tág értelemben minden olyan rendszert vizsgál, amely jelentést hordoz, legyen az verbális, vizuális, auditív vagy akár gesztusnyelv. A szimbólumtudomány gyökerei egészen az ókori Görögország filozófiájáig nyúlnak vissza, de a modern tudományterület alapjait Ferdinand de Saussure svájci nyelvész és Charles Sanders Peirce amerikai filozófus fektette le a 20. század elején.

Saussure a nyelvet egy szimbólumrendszerként kezelte, ahol a jel két részből áll: a jelentésből (a fogalom) és a jelölőből (a szó vagy kép). Peirce a jeleket három kategóriába sorolta: ikonok (hasonlóságon alapuló jelek, pl. egy fénykép), indexek (ok-okozati összefüggésen alapuló jelek, pl. füst a tűzre) és szimbólumok (konvención alapuló jelek, pl. a vörös fény a megállásra).

A szimbólumtudomány a kommunikáció, a kultúra, a művészetek, az irodalom, a vallás és a társadalomtudományok számos területén alkalmazható. Segít megérteni, hogyan épül fel a jelentés, hogyan működik a kommunikáció, és hogyan befolyásolják a szimbólumok gondolkodásunkat és viselkedésünket. A szimbólumtudomány nem csupán a jelek leírásával foglalkozik, hanem azok keletkezésével, fejlődésével és társadalmi szerepével is.