Szfinkterek

Szfinkterek azok a gyűrű alakú izomzatú záróizmok, amelyek meghatározott testnyílások és csatornák nyitását-zárását szabályozzák. Nyugalmi állapotban is tónusuk van, és a nyitás összetett idegi–izomtevékenységgel történik.

Két fő típust különböztetünk meg: belső szfinkterek, amelyek simaizomból állnak és nagyrészt automatikusan működnek, valamint külső szfinkterek, amelyek harántcsíkolt izomból állnak és szorosan kontrollált, főként önkéntes mozgásra is képesek. Fontosabb példák közé tartozik az alsó nyelőcső-szfinkter (LES), amely a nyelőcső és a gyomor közötti átjárást zárja; a pylorikus szfinkter a gyomor és a duodenum között; az ileocecalis szelep a vékony- és vastagbél határán; valamint a végbél anal szfinkterei (belső anal szfinkter: automatikus, külső anal szfinkter: önkéntes kontroll). A húgyúti rendszeren belül a belső húgycsőzáróizom és a külső húgycsőzáróizom szabályozza a húgyhólyag kilökődését. Az Oddi-szárnyzózáróizom az epe- és hasnyálcsatornát szabályozza a duodenum felé.

Idegi szabályozása részben autonóm: paraszimpatikus és szimpatikus hatások, valamint enterális idegrendszer közvetíti a tónust; a külső szfinktereknél somatikus kontroll is jelen van. Klinikai jelentősége van a szfinkterek zavarának: inkontinencia, gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) vagy székelési problémák előfordulhatnak. Bizonyos esetekben sebészeti vagy endoszkópos beavatkozásokkal, például sphincteroplasty, módosítható a tónusuk.