Szentélyhasználat

Szentélyhasználat, vagy más néven szentélyi használat, egy olyan fogalom, amely főleg a keresztény egyházakban, különösen a katolikus egyházban használatos. A kifejezés arra utal, hogy egy templom vagy más szentély (pl. kápolna, bazilika) nem csak imádkozásra, szentmisékre, vagy liturgikus tevékenységek végrehajtására szolgál, hanem más, nem liturgikus célokra is. Ez a gyakorlat a középkor óta ismert, amikor templomok és kolostorok gyakran szolgáltak más funkciókra is, mint például lakásként, tárolóként, vagy közösségi központként.

A szentélyhasználat a 20. században is tovább él, különösen olyan országokban, ahol a templomok és kápolnák a helyi közösség központjai. Például, Magyarországon számos templom nem csak vallási tevékenységek helyszíne, hanem kulturális rendezvények, koncertek, vagy kiállítások helyszíne is. Ez a gyakorlat gyakran vitát kelthet, mivel egyes vallási csoportok szerint a szentélyeket csak szent célokra szabad használni, míg mások szerint a templomok a közösség minden tagjának szabadon használható helyei.

A katolikus egyház hivatalos álláspontja szerint a szentélyek elsődleges célja az imádkozás és a liturgia, de engedélyezhetők olyan rendezvények, amelyek nem sértik a szentélyek tiszteletét és tisztaságát. Ezért a szentélyhasználat mindig is komolyabb szabályok és engedélyek keretében történik. A helyi egyházmegyék és papok dönthetnek arról, hogy melyik rendezvényeket engedélyezik a templomokban.

A szentélyhasználat nem csak a katolikus egyházban fordul elő, hanem más vallási közösségekben is, például az ortodox egyházakban vagy a protestáns egyházak egyes ágai között. Minden esetben a helyi hagyományok és szabályok határozzák meg, hogy milyen mértékben és milyen formában lehet a szentélyeket más célokra is használni.