szentély

A szentély a vallási vagy szakrális értelemben használt hely vagy tér, amelyet istentiszteletre, rituális gyakorlatokra vagy szent tárgyak elhelyezésére szenteltek. Gyakran az adott kultúra vagy vallási hagyomány legszentebb részeként funkcionál.

Etymológia tekintetében a szó a szent jelzőből ered, és a magyar nyelvben a -ély képző adja a személyes vagy helyi jelentést. A kifejezés különböző vallásokban és hagyományokban eltérő, de mindenkor a szentség eszméjéhez kötődik.

Az építészetben a szentély gyakran a liturgikus tér legszentebb része, ahol az oltár vagy a fő relikviák helyezkednek el, és amelyet gyakran falakkal vagy korláttal választanak el a többi tértől. A szentély lehet a templom egész belső része, vagy annak különálló, kiemelt részlete, amely a liturgiát központi helyen szolgálja.

Különböző vallásokban a szentély funkciói és formái eltérők. A görög–római hagyományban a szentély a naosz vagy a fő istenség szobra előtti kijelölt tér; a hindu és a buddhista templomokban a fő istenség elé szánt garbhagriha vagy hasonló belső szentély a legszentebb hely. A zsidó-keresztény hagyományokban a templom szentélye a lélekben istentisztelethez kapcsolódó szent tér, amely lehetővé teszi a liturgiát és a szentségek kiszolgáltatását.

A mindennapi nyelvben a szentély szó használható köznapi értelemben is a szentség vagy menedék helyeként, de általában vallási kontextusban fordul elő.