Sugárzásszindróma

Sugárzásszindróma, más néven sugárbetegség vagy akut sugárkárosodás, egy egészségügyi állapot, amely a nagy dózisú sugárzás hatására alakul ki rövid időn belül. A betegség főleg a test szöveteinek és szerveinek sejtjeit érinti, amelyek gyorsan oszlanak, például a vérképző szöveteit, a bélnyálkahártyát és a szájnyálkahártyát. A szindróma tipikusan a sugárzás hatására bekövetkező sejtkárosodás és a sejthalál következménye.

A sugárzásszindróma tünetei általában három fázisban jelennek meg. Az első fázis, a prodrómális fázis, néhány órával vagy napokkal a sugárzás után kezdődik és hányinger, hányás, fáradtság, és fájdalom jellegzetes tünetei. Ezt követi az akut fázis, amelyben a tünetek súlyosbodnak, és megjelenhetnek vérképzési zavarok, bélgyulladás vagy szájnyálkahártya-gyulladás. A harmadik, a gyógyulási vagy késői fázisban a szervezet próbálja helyreállítani a károsodott szöveteket, de lehet, hogy maradandó károsodások maradnak, például csontvelő-károsodás vagy szív- és érrendszeri problémák.

A sugárzásszindróma leggyakrabban nukleáris balesetek, sugárbalesetek vagy terápia során történő túlzott sugárkezelés következménye. A tünetek súlyossága a kapott sugárdózis és az érintett testrész nagyságától függ. Kezelése általában szimptomatikus, és a súlyos esetekben vértranszfúziók vagy antibiotikumok szükségesek lehetnek. A sugárzástól való védelem célja a káros hatások minimalizálása, például a sugárzás hatásának korlátozása vagy a védőfelszerelés használata.

A sugárzásszindróma megelőzése a sugárbiztonsági protokollok és a megfelelő irradiós technikák alkalmazásával lehetséges. A sugárkezelés során a terapevták mindig igyekeznek a szükséges dózisokat minimalizálni, hogy a káros hatások csökkentsék.