Streptococcusok

Streptococcusok a Gram-pozitív, gömbszerű baktériumok, amelyek gyakran láncokban fordulnak elő. Felnőtt és humán patogenezisük miatt a gyógyászatban és mikrobiológiában kiemelten fontosak. Férőhelyük közé tartozik az oropharynx és a bőr, de sok fajuk opportunista fertőzéseket okozhat. A nemzetséget a Lancefield-csoportosítás szerint különböző C-carbohidrátok alapján osztályozzák (A–V), és a kolónia mintázatuk alapján alfa-, béta- vagy gamma-hemolízist mutatnak a véragaron.

A legfontosabb emberi patogének közé tartozik a Streptococcus pyogenes (csoport A), a Streptococcus agalactiae (csoport B) és a Streptococcus pneumoniae. A pneumococcus általában alfa-hemolítikus és optochin-érzékeny, kapszula‑tartalma miatt képes invazív fertőzéseket okozni. A viridans streptokok a szájüreg normál flóráját alkotják és gyakran endocarditishez kapcsolódnak. Az Enterococcus fajok (korábban a D-csoportba sorolt Streptococcusok) külön csoportot képeznek rezisztens fertőzéseik miatt.

Klinikai jellemzők közé tartozik a torokgyulladás és skarlát (GAS), bőr- és lágyrész fertőzések, sepsis vagy meningitis infekciók (S. pneumoniae), neonatalis fertőzések (GBS) és endocarditis különböző Streptococcus-szereplőkkel. A kórokozók virulenciafaktorai közé tartozik a M-fehérje, streptolizinok és kapszula, melyek a fertőzések súlyosságát befolyásolják.

Diagnózis, kezelés és prevenció: laboratóriumi azonosítási alappillérek a véragaron végzett kolóniakép, Gram-pozitív coccusok, kataláz-negatív tulajdonság, hemolízis mintázat és Lancefield-csoport. Elsővonalbeli kezelés a penicillin vagy annak származékai; allergia vagy rezisztencia esetén alternatívák (cephalosporinok, makrolidok). Prevenciós intézkedések közé tartozik a pneumococcus konjugált oltása és a csoport B streptococcus esetén az intrapartum profilaxis; jelenleg nincs általánosan alkalmazható oltás a GAS ellen.