Sejtkultúra

Sejtkultúra olyan módszerek összessége, amelyekkel élő sejtek külső környezetben, in vitro fenntarthatók és növeszthetők. Lehetnek primer kultúrák (szövetekből izolált sejtek) vagy immortalizált sejtvonalak, hosszú távon használhatóak.

Történetében a fejlődés a 19. század vége és a 20. század eleje meghatározó: sejtek és szövetek izolálása laboratóriumi körülmények között kezdődött, és a későbbi évtizedekben fejlődtek ki a modern sejtkultúra technikák. 1950-es évektől olyan ismert sejtvonalak léteznek, mint a HeLa, amelyek jelentősen hozzájárultak a biomedicina fejlődéséhez.

Kivitelezés és típusok: a sejtkultúráknak lehetnek adhéziós vagy suspendált típusú kultúrái, primer kultúrák vagy immortalizált sejtvonalak. A kultúrákhoz steril környezet, megfelelő közeg és gondos inkubáció szükséges; manapság elterjednek a 2D kultúrák mellett a 3D modellek és organoidok, amelyek erőteljesebben utánozzák a szövetek szerkezetét.

Alkalmazások: a sejtkultúrát széles körben használják kutatásokhoz, gyógyszer- és vakcinagyártáshoz, toxikológiai vizsgálatokhoz, genomikai és proteomikai analízisekhez, valamint regeneratív orvoslásban és 3D biotechnológiában.

Kihívások: fontos a karanténozás és a kontamináció elkerülése, valamint a hosszú távú kultúrákban előforduló genetikai és fenotípusos változások figyelemmel kísérése. Emellett biosafety, etikai és jogi szempontokat is figyelembe kell venni a humán sejtek használatakor.

Jövő: a fejlődés a 3D kultúrák, organoidok és pluripotens sejtek felé halad, miközben nő a standardizáció és a modellek megbízhatósága.