Sclerozáló

Sclerozáló egy magyar kifejezés, amely „sclerosiszt előidéző” vagy „keményedést előidéző” jelentést hordoz. Az orvosi nyelvben olyan anyagokra vagy folyamatokra utal, amelyek szövetekben vagy erekben sclerosiszt (fibrosist) idéznek elő, gyakran a kezelt struktúra elzáródását vagy beszűrődését okozva. A szó a görög sklerosz („kemény”) gyökérből származik, és az -áló képződésű toldalék kapcsolódik hozzá.

Az orvosi gyakorlatban sclerozáló szereket, azaz sclerosánsokat olyan helyzetekben alkalmazzák, ahol egy ér vagy üreg bezárása kívánatos. A szklerózis-terápia (sclerotherapia) például varikózus vénák vagy más érváltozások kezelésére szolgál; az endothelium irritálásával és fibrosist okozva a lumen összezáródik. Gyakori sclerosánsok közé tartozik polidocanol és nátrium-tetradecilszulfát (STS). Pleurodesisnál a pleurális rétegek összetapasztása érdekében sclerosánsokat alkalmaznak, például talcot vagy doxycycline-t. Endoszkópos vagy percután eljárásokkal vérzéscsillapításra vagy varixok kezelésére is használhatók sclerozási technikák.

Mechanizmusát és kockázatait tekintve a sclerosánsok helyi gyulladást, érsérülést és kollagén-lerakódást váltanak ki, ami a kezelt ér vagy szövet bekeményedéséhez vezet. A mellékhatások közé tartozhat a fájdalom, bőrpír, duzzanat, pigmentációs elváltozások, fekély vagy necrosis (különösen, ha a beadás nem megfelelő), illetve allergiás reakciók. Kontraindikációk közé tartozik fertőzés a területen és ismert túlérzékenység a sclerosansa. A kezelés megtervezése és a technika gondos alkalmazása nélkülözhetetlen a szövődmények minimalizálásához.