Savanyúságtípusok

Savanyúságtípusok a magyar konyhában a különböző savanyúságok összefoglaló neve, amelyek hagyományosan tartósításra és ízük kialakítására szolgálnak. A savanyúságokat két fő csoportba lehet osztani: savanyításos (fermentált) típusok és ecetes (ecetben tartósított) típusok. E kettő mellett gyakran említik a csalamádét, amely több zöldségből álló savanyú-lebegő keverék.

Fermentált savanyúságok közé tartozik például a kovászos uborka és a savanyú káposzta. Ezeket a zöldségeket sóoldatban tartják, és a természetes tejsavas baktériumok szó szerint megérlelik, így alakul ki a jellegzetes savanyú íz és roppanós vagy enyhén puhává váló textúra. A fermentáció során a tápanyagok egy része is átalakul, és a termék gyakran kellemes, komplex aromákkal gazdagodik.

Ecetes savanyúságok jó példái közé tartozik az ecetes uborka, ecetes karfiol, ecetes paprika és hagyma. Ezek a termékek gyorsan készülnek, és az ecetsav biztosítja a tartósságot és élénk, tiszta savanyúságot. A textúra általában roppanós marad, és a fűszerezés változó lehet, többnyire bors, mustármag vagy kapor társításával.

Csalamádé néven gyakran egy besamel vagy sós lében savanyúvá érlelt zöldséggal kombó készül, amely uborkát, sárgarépát, karfiolt és hagymát tartalmazhat. A csalamádé általában köretként vagy salátaalapként szolgál.

A savanyúságokat a magyar asztalon gyakran köretként, levesekhez vagy húsételekhez kínálják, és mind otthon, mind kereskedelmi forgalomban elérhetők.