Rozsdásodás

Rozsdásodás a vas és vas‑ötvözetek korróziós folyamata, amely rozsdás oxidréteg képződésével jár a fémfelületen. A jelenség főként acél- és vasalapú szerkezeteken jelentkezik, és befolyásolja azok szilárdságát és élettartamát. A rozsda képződése hosszú távon felület-, illetve szerkezeti gyengeséget okozhat.

A folyamat lényege elektrokémiai. A fémfelületen elektromos cellák alakulnak ki, ahol a vas oxidálódik, és a vízben oldott oxigén reagál. Egyszerű szemléltetés: 4Fe + 3O2 + 6H2O → 4Fe(OH)3, amely ezután kiszáradva és átalakulva Fe2O3·3H2O vagy Fe2O3·xH2O formájában rozsdává válik. A rozsda általában porózus és laza réteg, amely további oxidálódást és anyagvesztést eredményezhet.

Fizikai-kémiai tényezők közé tartozik a jelenlevő víz mennyisége és típusa, az oxigén koncentrációja, elektrolitok jelenléte, hőmérséklet, pH és a felületi károsodás. A nedves környezet gyorsítja a korróziót; sós levegő vagy savas eső növeli a sebességet.

Megelőzés és védelem: festékek és bevonatok alkalmazása, amelyek megakadályozzák a víz és az oxigén érintkezését; galvanizálás, például cink bevonat; kathodikus védelem; korrózió-inhibitorok; a felületek előkezelése és passziválás.

Jelenség típusai közé tartozik az egyenletes rozsdásodás, a mélyedéses vagy patrózus pitting és a repedések. Rozsdásodás jelentős költségeket okozhat gépjárművekben, épületekben és gépekben, ezért fontos a karbantartás és a megelőzés.