Refaktorálás

Refaktorálás (refactoring) a szoftverfejlesztésben olyan tevékenység, amelynek során a meglévő forráskód szerkezetét átalakítják anélkül, hogy a program külső viselkedése megváltozna. Célja a kód olvashatóságának, karbantarthatóságának és bővíthetőségének javítása. Nem új funkciókról szól, hanem a belső szerkezet tisztításáról, duplikációk csökkentéséről és a függőségek jobb elkülönítéséről.

Mikor érdemes refaktorálni? Gyakori jelzés a kódszag: hosszú vagy nehezen érthető függvények, sok ismétlődés, vagy összekapcsolt komponensek. Általában akkor érdemes, amikor új funkciók hozzáadása előtt vagy után szükség van a tisztításra. A cél, hogy a viselkedés változatlan maradjon, a módosítás pedig kis és ellenőrizhető legyen.

Gyakori technikák közé tartozik: kivonat metódus (Extract Method) egy nagy függvényt kisebb részekre bont; átnevezés (Rename) a tisztább elnevezésekért; kivonat osztály (Extract Class) a felelősségek tisztázására; beágyazás vagy eltávolítás (Inline/Move) a felesleges rétegek egyszerűítésére; és a duplikációk megszüntetése, például közös funkcionalitás központosításával.

Folyamat során fontos az automatizált tesztkészlet megléte. Minden változtatást ezekkel kell ellenőrizni. A munka lépésenként történik: cél megfogalmazása, kis módosítások végrehajtása, tesztek futtatása, eredmény értékelése és kódáttekintés.

Előnyök: javuló olvashatóság, karbantarthatóság és tesztelhetőség; hosszú távon kevesebb hibalehetőség. Kockázatok: regressziók előfordulása, időigény és a nem célzott nagy átalakítások, amelyek nehezíthetik a későbbi fejlesztést. Sikeres refaktoráláshoz mérhető célokat és jó gyakorlatokat, valamint folyamatos ellenőrzést igényel.