Ragadozózsákmány

Ragadozózsákmány (ragadozó–zsákmány viszony) az ökológiában a ragadozó és a zsákmány között fennálló kölcsönhatás. A ragadozó energiát és tápanyagot szerez a zsákmány elfogyasztásával, és ez a kapcsolat alapvető szerepet játszik a táplálkozási hálózatban. A kölcsönhatás dinamikája meghatározza a populációk méretét, elterjedését és időbeli alakulását, és függ a zsákmány sűrűségétől, a ragadozó viselkedésétől, a környezeti feltételektől, valamint a zsákmány védelmi és alkalmazkodó stratégiáitól.

Zsákmány és ragadozó stratégiái kölcsönhatásban alakulnak ki: a zsákmány gyakran védekezik rejtőzéssel, gyorsasággal, páncélzattal vagy mérgekkel, a ragadozó pedig fejlett érzékeléssel, gyors reakciókkal és különböző vadászati taktikákkal reagál. A kölcsönhatás dinamikáját a zsákmány sűrűségének változása nagymértékben befolyásolja, ugyanakkor a ragadozó nyomása a zsákmány populációját is korlátozza.

Matematikai és elméleti megközelítésekben a ragadozózsákmány viselkedését gyakran Lotka–Volterra típusú modellekkel írják le. Ezek a modellek a két populáció egymásra ható növekedését mutatják be, de a valós rendszerekben gyakran be kell vezetni a keresleti görbéket (Holling-féle funkcionális válaszok), időbeli késleltetéseket és térbeli eloszlást is. Ennek eredményeként gyakran előfordul ciklikus dinamika, stabil állapot vagy bizonytalan, komplex viselkedés.

Példák közé tartozik a hiúz és a havasi nyúl közötti ciklus, a farkas és a szarvas populációinak kapcsolata, továbbá a baglyok és a kisebb rágcsálók kölcsönhatása. A ragadozózsákmány viszonya alapvető szerepet játszik a természetes populációk szabályozásában, a táplálkozási hálózatok szerkezetében, és közvetetten befolyásolja az ökoszisztéma egészségét, a tápanyagáramlást és a közösségi összetételt.