RNSmolekulák

RNSmolekulák, vagy ribonukleinsavak, olyan polimerek, amelyek ribonukleotidokból állnak és fontos szerepet töltenek be az öröklődésben, a fehérjeszintézisben és a génkifejezés szabályozásában. Ezek a molekulák különböző funkciókat látnak el a sejtekben.

Felépítésükben a ribóz, a foszfát-csoport és a négy bázis (adenin, uracil, cytosin, guanin) található. Az RNS általában egyetlen láncú, de képes hajtogatódni és szekvenciái közötti bázispárok révén szerkezetet alkotni. Vírusok között is van olyan, amely saját örökítőanyagként RNS-t használ.

Főbb típusai közé tartozik az mRNS (információt hordoz a fehérjeszintézishez), a tRNS és a rRNS (a fehérjeszintézis résztvevő alkotóelemek). Ezenkívül léteznek kis méretű RNS-ek (snRNA, snoRNA) és nem-kódoló RNS-ek (miRNA, siRNA, piRNA, lncRNA), amelyek a génexpressziót szabályozzák vagy befolyásolják.

Részben katalikus szerepük is van: bizonyos RNS-ek ribozimek, amelyek enzimeket helyettesítenek. A legtöbb eukarióta sejtben a transzkripció a DNS-ből RNS-polimerázok által történik, és a feldolgozás – például a capelés és a poliadeniláció – elősegíti a stabilitást és a szabályozást.

Az RNSmolekulák a sejt olykor a citoplazmában vagy a magban találhatók, és bomlásuk RNázokkal történik. Jelentőségük a biotechnológiában és az orvostudományban kiemelkedő: mRNS-alapú vakcinák, RNAi terápiák és más alkalmazások.

Összegzésként az RNSmolekulák alapvető elemei az élő rendszereknek, és a genetikai információ tárolásán túl önálló, működőképes molekulák is lehetnek.