Prepozíciók

Prepozíciók, magyarul előljárók, a mondatokban a főnév vagy névmás és a mondat többi része közti viszonyt kifejező szavak vagy szócsoportok. Ezek a kifejezések megadják, hogyan kapcsolódik a névszó a mondat más elemeihez, és gyakran meghatározzák a követő névszó s grammaticalis alakját vagy esett viszonyát. A prepozíciók költségét tekintve zártkörű szófajnak tekinthetők: kevés és stabil formájuk van, és használatuk megkönnyíti a jelentés pontosítását.

A prepozíciók leggyakoribb típusai közé tartoznak a helyhatározók (például házban, az utcán, mellett), az időhatározók (reggel, este, 8-kor), az irány- és távolságot jelzők (felé, felől), az eszköz- és módhatározók (kézzel, kocsival, hangosan), valamint az ok- és célhatározók (miatt, érdekében). A követő névszó általában a magyar nyelvben ragozásban részesül, így a prepozíciók és a ragok együtt alkotják a viszony pontos grammatikai jelölését.

Szemantikailag a prepozíciók különböző szemantikai viszonyokat fejeznek ki: helyet és irányt, időt, módot, eszközt, okot vagy célt. A nyelvtani mellékhálózatban a prepozíciók hozzák létre a mondat összefüggéseit, és gyakran több szintű jelentést is magukban foglalnak. Elterjedt, hogy a prepozíciók összetett összefüggéseket is képezhetnek, például hely- és időtávlatokat vagy ok-okozati viszonyokat egyidejűleg kifejezve.