módhatározók

Módhatározók a nyelvtanban azok a mondatrészek, amelyek a cselekvés vagy állapot módját, jellegét fejezik ki, azaz arra adnak választ, hogy hogyan, milyen módon történik valami. Leggyakrabban kérdése: hogyan? milyen módon?

Formájuk szerint lehetnek egyszerű határozószók (pl. gyorsan, szépen, csendben), határozói szókapcsolatok (pl. nagy hirtelen, jó alaposan), névszói szerkezetek raggal (pl. kézzel, tollal) vagy mellékmondatok (pl. ahogy mondta, miközben énekelt). A módhatározó lehet rövidebb vagy hosszabb, és gyakran ragozható vagy fokozható (pl. gyorsan – gyorsabban).

Szerepe a predikátum módosítása: pontosítja a cselekvés jellegét, tempóját, stílusát vagy eszközét. Többnyire nem kötelező eleme a mondatnak, de fontos információt adhat, illetve befolyásolja a mondat összefüggését és jelentését. A módhatározót helyzete rugalmas, gyakran a kijelentés elején vagy végén áll, de általában a mondatban a cselekvéshez közel helyezik.

A módhatározók elkülönítése más határozóktól (idő-, hely-, ok- vagy célhatározó) szemantikai és kérdésalapú vizsgálattal történik. A nyelvhasználatban a módhatározók stilisztikai szerepet is betölthetnek: árnyalják a beszédet, hangsúlyokat teremtenek vagy beszédhelyzethez igazítják a kifejezést.