Phullámok

Phullámok, közismert nevükön P-hullámok, a szeizikus hullámok egyik típusa. Ezek a primer hullámok a föld belsejében terjednek, földrengések vagy mesterséges források hatására keletkeznek, és gyakran érkeznek elsőként a szeizmográfokra.

Terjedésük során a részecskék mozgása a terjedés irányával párhuzamos. A P-hullámok nyomásos (kompressziós) hullámok: a közeg tömörítése és ritkítása révén terjednek. Képesek haladni szilárd, folyékony és gáznemű közegben is, bár sebességük közegtől függően változik; általában gyorsabbak a szilárd közegben, mint a folyadékokban vagy gázokban.

A Föld belső rétegeiben a P-hullámok sebessége és útvonala jellegzetes megszakításokat mutat a különböző határfelületeknél. A Mohorovičić-diszkontinuitásnál a földkéreg és a köpeny határán, a köpeny és a külső mag határán, valamint a belső mag határán refrakcióval és visszaverődéssel találkozhatunk. Ezek a jelenségek segítik a föld belső szerkezetének feltérképezését, például a geofizikai tomográfiát.

A P-hullámokat gyakran hasonlítják össze az S-hullámokkal: az S-hullámok oldalirányú rezgések, csak szilárd közegben terjednek, és általában később érkeznek. A P-hullámok információt szolgáltatnak a távolságról és a rétegek tulajdonságairól, és alapvetőek a geofizikai kutatásokban.