Passzivált

Passzivált, a magyar kifejezés a passzíválás eredményét, felületét jelöli: egy anyag olyan felülete, amelyen passzív réteg képződött, amely egy védő, adherens oxidréteget képez és csökkenti a felület kémiai reaktivitását és a korróziót. Gyakori a zománcok és fémek, különösen a rozsdamentes acél, alumínium és titan más területein használt, ahol hosszú élettartamú, korrózióálló felületre van szükség.

Mechanizmus és hatásosság: a passzív réteg például rozsdamentes acélon Cr2O3, alumíniumon Al2O3, vagy más fémeken különböző oxidokat képez. Ez a film diffúziós gátat alkot a környezeti kártevő anyagokkal szemben, és részben öngyógyító, vagyis apró sérülések esetén helyreállhat. A réteg vastagsága nanométeres tartományban van, és a korróziós környezet (pH, kloridok jelenléte) befolyásolja stabilitását és érvényességét. A passzívált felület általában kevésbé reagál, de nem tekinthető véglegesen inertnek vagy minden körülményre ellenállónak.

Folyamatok és alkalmazások: a passzíválás lehet természetes (felület ki levegőben oxidálódik) vagy mesterséges, kémiai kezeléssel fokozható. Rozsdamentes acél esetében gyakori a nitráttartalmú vagy citromsav-alapú passiválás, alumíniumnál pedig savas vagy lúgos kezeléseket alkalmaznak. A passzíválás nem képez izoláló bevonatot, inkább vékony oxidréteg, amelyet környezetbe érkező érintkezési feltételek határoznak meg. Ipari alkalmazások közé tartozik az élelmiszeripar, vegyipar, orvosi eszközök és szerkezeti alkatrészek.

Szabványok és ellenőrzés: a passiválási eljárásokat és a felület minőségét standardokkal írják le, például az ASTM A967/A967M és ASTM A380 a rozsdamentes acélok tisztítására és passiválására vonatkozó gyakorlati előírásokat tartalmazza. A minőség ellenőrzése során gyakran alkalmaznak elektromos impedance spektroszkópiát, XPS-analízist vagy felületi megfigyeléseket.