Papság

Papság a vallási közösségekben, különösen a keresztény egyházakban, az előírt hivatással rendelkező papok összességét jelenti. A papság a liturgia vezetésére, a hit tanítására és a lelkipásztori gondoskodásra hivatott hivatásrend, amely a hívekkel és a közösséggel való kapcsolattartást szervezi. A kifejezés a pap szóból képzett -ság képzővel keletkezett, és az adott közösség papi állapotát vagy intézményét jelöli.

A papság szerepe és összetétele felekezetenként változik. A katolikus és ortodox hagyományban a papság liturgiát végez, szentségeket kiszolgáltat, tanít és pásztorolja a híveket; a hierarchia középpontjában a papok és a püspökök állnak. A protestáns hagyományban gyakran a „papság” fogalma a hívők közösségére utal, vagyis minden hívő közvetlen Istennel való viszonyát hangsúlyozza, és a lelkészekre ruházott feladatok körét hangsúlyozza.

Történeti kontextusban Magyarországon a papság történelmileg fontos társadalmi és kulturális tényező volt. A középkorban és korai modern korban a papság és az egyházi intézmények az oktatásban, jogi- és közigazgatási életben is jelentős szerepet töltöttek be. A modern időszakban a vallásszabadság és a politikai átalakulások hatására a papság szerepe átalakult, és a vallási élet újraformálódása zajlott.